2008. június 9., hétfő

Ez is olyan nap....


Ez is olyan nap, mint a többi, kapunyitás, lapátolás, slagozás. Minden pontosan ugyanúgy, mint tegnap. Aztán végre a kéz ott van a fejemen érzem milyen meleg. Igen ő az. Nemsokára jön az étel, végre megtölthetem a bendőmet. Egy társam azt mondta minél nagyobb vagyok annál jobban szeret a Gazda. Sokat kell ennem, és innom is, ez az egy dolgom van. Vannak olyan napok, amikor nem így történnek a dolgok, kimarad a lapátolás és slagozás is.

Egy ilyen napon történt a következő.
Eszegettem a megmaradt krumpli darabokat a ganaj közül, amikor a Gazda bejött és kizavart minket a kertbe. Rájöttünk hamar, hogy a gazda csak jót akart, hogy játszhassunk, felfedezhessük a környéket, hogy nagy testünket megvakarjuk a kellemesen érdes betonjárda szélén. Hogy a fáról leeset almákat mind, mind megegyük. A nagy ugrándozásba elfáradtunk mindannyian, öten voltunk akkor úgy emlékszem. Egy foltos egy hófehér, egy pirosas egy szürke és jómagam. A foltos a kedvencem mindig hozzám dörgölőzik és szeretem a szagát is.

Eltelt a nap besötétedett...

Este lett, furcsa szag terjengett a környéken és valami félelmetes hangot is hallottunk. De hamar elaludtunk. Tudtuk, hogy minket megvéd a gazdánk, minden veszélytől.

Reggel olyan nap volt, mint a többi, kapunyitás, lapátolás, slagozás. A Hófehér hiányzott, körülnéztünk, de sehol sem találtuk. A Szürke volt köztünk a legidősebb és a legkisebb. Azt mondta nekünk ne sajnáljuk a Hófehért, mert jobb helyre került. Kérdeztük, hogy hova, de nem tudott rá válaszolni, de azt mondta, ezt szokták mondani ha valaki elmegy. Arra gondoltam, hogy is létezhetne ennél jobb hely, ezt kétlem. Ezért nem törődtem bele Hófehér eltűnésébe….

Folyt. Köv…